A nyár a gyermekes családok életében egyszerre jelent felszabadulást, hisz a gyermekeknek kitört a vakáció, ugyanakkor a felnőttek részéről mindez extra terheléssel és szervezéssel is jár.
Amikor a szobatisztaság ideje elérkezik, sok szülő a szobatisztaságra való érettség jeleként értelmezi, ha képes szólni a gyerek, amikor pisilnie kell. Illetve ezt is várják a gyerektől, hiszen látszólag ez egy egyszerű és teljesen egyértelmű kérésnek tűnhet. Ugyanakkor a kisgyerek számára mégis jóval összetettebb a feladat. Különösen a szobatisztaság tanulásának kezdetén nem feltétlenül várható el, hogy a gyerek mindig időben felismerje a vizelési ingert, szóljon a felnőttnek, majd elinduljon a vécére.
A visszaesés a szobatisztaság természetes része. A nyár eleve egy másfajta szakasz a gyermeket, családok életében.
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)
Azt gondolom ez egy elég komplex kérdés, több réteget is érint. A saját érzelmi reakciónk egy-egy helyzetben sokkal mélyebbről tudnak gyökerezni, mint gondolnánk.
Hozok nektek néhány tipikus helyzetet és azok magyarázatait, hogy megértsétek mi történik amikor ’dühbe gurulunk’ és mit lehet tenni hosszabb távon:
A szülői túlterhelődés valójában egy teljesen természetes reakció, ideális esetben átmenetileg áll fenn és nem válik krónikussá.
A reggeli készülődéshez is hoznék idegrendszeri és fejlődéslélektani aspektusokat, annak érdekében, hogy könnyebb legyen megérteni a jelenséget:
A mindennapi gondozási helyzetek – etetés, fürdés, altatás – átmenetek, amelyek a gyermek számára még kevésbé érthetők, sokszor kiszámíthatatlanok lehetnek. A kisgyermekek idegrendszere még nem képes könnyen váltani egyik állapotból a másikba.