A gyakorlatban az a tapasztalatom, hogy a legtöbben akkor fordulnak családterápia irányába, amikor a különféle egyéni megoldások, pl. gyermekpszichológusi ellátás önmagában nem hozott elegendő változást.
Vannak helyzetek, amikor nem a gyermek terápiája az elsődleges, hanem a szülő ’megtámogatása’, vagy a megfelelő irány kijelölése.
A gyerekek nem mindig tudják elmondani szóban mi történik és mi zajlik belső világukban, sokszor inkább a viselkedésük jelzik helyettük.
Sok szülő fejében megfordul a kérdés, ha probléma jelentkezik, mikor forduljak gyermekpszichológushoz, mikor van az, hogy elég, ha én szülőként konzultálok egy szakemberrel, de mi van, ha mondjuk az egész családunknak kellene megtámogatás, segítség? Nem könnyű eligazodni az ellátási formák temérdek lehetőségei között, de nem is kell egyedül kitalálni.