Először is, pontosítsuk a kérdést. Mit jelent számodra az, hogy „nem tisztel” a gyerek? Mert így ebben a megfogalmazásban ez egy nagyon általánosító kifejezés és szinte bármit érthetünk alatta. Visszabeszél? Odacsap? Csúnyán szól hozzád? Fogalmazd meg magadnak pontosan, mi zavar a viselkedésében.
Szinte minden kisgyerek életében van olyan időszak, amikor valamelyik szülőjét elutasítja. Ahhoz, hogy jól kezeljük ezeket a helyzeteket, fontos megérteni, mi az alapja ennek a jelenségnek. Nem szabad ugyanis felnőtt fejjel értelmezni a viselkedését.
Soha ne higgy semmi olyan cikknek, szakértőnek, ami/aki azt állítja, hogyha ezt a 3 vagy 10 pontot teszed, akkor majd nem hisztizik, nem lesz agresszív a gyerek stb. Mert ilyen módszerek nincsenek valójában.
Le kell-e erről egyáltalán szoktatni? Azt gondolom sokszor dilemma ez a szülők körében, hiszen egy idő után fizikailag nehéz és megterhelő a gyerekeket cipelni. Tehát ne érezd rosszul magad, ha felmerül benned az igény.
Gyakori jelenség, főleg az első hosszabb időre elszakadás időszakában, hogy a gyerek mintha megsértődne, elutasítja az anyukáját, aki épp hazaért a munkából, boltból, kirándulásról, bárhonnan. Igazság szerint akkor is megfigyelhető ez a viselkedés, ha egyébként előtte békében el tudtunk köszönni a gyerektől.
Mert túl általános, túlságosan negatív és minősítő. Ha azt mondom a gyerekemre, hogy már megint hisztizik, azzal inkább leírom a helyzetet, mintsem megoldanám.
Nálatok volt már ebből probléma? Kórházi munkám során viszonylag sok alkalommal kellett már az osztályon segítenem a szülőknek. Az is előfordult, hogy egyéni keretek között a gyereknek is.
Az amerikai szerző 2000-es éves elején íródott könyvét érdemes alapvetően fenntartásokkal olvasni.
Azt gondolom, meg kell magunknak engedni szülőként, hogy vannak nehezebb időszakok az életünkben. Amikor mindenki nyűgös, be vagyunk zárva, beteg a család. Ez fárasztó és megterhelő lelkileg.