Ezt a cikket egy kis megerősítésnek szánom. Már önmagában az is szuper, hogy megfogalmazódott benned ez a gondolat. Önreflektív módon azt mondod, változtatni kellene.
A sírás meghallgatása nem egyenlő a sírni hagyással.
A következménytanulás egy jól használható módszer, aminek szerintem az egyik fő hozadéka, hogy az életre nevel. De csak akkor, ha megfelelően felépítve alkalmazzuk.
Talán egy kicsit túlzónak tűnhet az az állítás, miszerint nem igazi agresszió a kisgyerekkori agresszió. Azonban egy nagyon fontos szempontra én mégis így szeretném felhívni a figyelmet.
Először is, pontosítsuk a kérdést. Mit jelent számodra az, hogy „nem tisztel” a gyerek? Mert így ebben a megfogalmazásban ez egy nagyon általánosító kifejezés és szinte bármit érthetünk alatta. Visszabeszél? Odacsap? Csúnyán szól hozzád? Fogalmazd meg magadnak pontosan, mi zavar a viselkedésében.
Szinte minden kisgyerek életében van olyan időszak, amikor valamelyik szülőjét elutasítja. Ahhoz, hogy jól kezeljük ezeket a helyzeteket, fontos megérteni, mi az alapja ennek a jelenségnek. Nem szabad ugyanis felnőtt fejjel értelmezni a viselkedését.
Soha ne higgy semmi olyan cikknek, szakértőnek, ami/aki azt állítja, hogyha ezt a 3 vagy 10 pontot teszed, akkor majd nem hisztizik, nem lesz agresszív a gyerek stb. Mert ilyen módszerek nincsenek valójában.
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)
Képzeljünk el egy szituációt, amikor elmegyünk néhány napra nyaralni a legjobb barátainkkal, de ők teljesen más elvek szerint nevelik a miénkkel egykorú gyereküket. Mindent megengednek és megvesznek neki. Legyen szó vacsora előtti édességről vagy a sokadik pattanós labdáról az automatából.
A gyerekek fejlődő idegrendszere nagyon hamar képes túltelítődni ebben a mai pörgős világban. Elég csak kimenni az utcára, ahol megállás nélkül jönnek az autók, vagy bemenni egy boltba, ahol a gyerekkel fejmagasságban édességek és játékok tömkelege található.