Nem baj. 😊 Kisgyerekkorban a gyerekek leginkább önmagukban játszanak. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogyha megfigyelünk egy csapat 1-3 év körüli gyereket, a játéktevékenységük leginkább egymás mellett történik. Tehát ha látszólag együtt is építenek mondjuk egy várat, valójában nem igazán kapcsolódnak még egymáshoz.
Igen gyakran találkozom azzal a szülői megéléssel, miszerint az anyukának nehezebb elengedni a gyereket a közösségbe, mint amennyire a gyerek tart a változásoktól. (Eddig még apuka sose mondta nekem ezt, így a cikkben az anyát említem.)
A szobatisztává válás alakulása is egy ugyanolyan fejlődési ívet jár be mint például a beszédfejlődés. Vannak gyerekek, akik már 1.5-2 évesen szobatisztává válnak, míg mások később 3-4 éves kor körül válnak azzá.
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)
4-5 éves korban természetes jelenség, hogy a gyerekek elkezdenek érdeklődni a saját és mások nemi szervei iránt.
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)
Szeretném rögtön leszögezni, hogy nem azért mert ne szeretné a szüleit…
Talán egy kicsit túlzónak tűnhet az az állítás, miszerint nem igazi agresszió a kisgyerekkori agresszió. Azonban egy nagyon fontos szempontra én mégis így szeretném felhívni a figyelmet.
Az elkényeztetés azt jelenti ebben a helyzetben, hogy nem tanulja meg a gyerek értékelni az ajándékokat, ha túl sokat kap. Mert az ajándék akkor az igazi, ha várhat rá, és ha hálás érte az ajándékozónak.
Erre a kérdésre akár kategorikus nemmel is válaszolhatunk, de valójában nem ennyire egyszerű a helyzet. Ugyanis minél közelebbi a kapcsolat a nagyszülőkkel, minél szorosabb közelségben élünk egymással, annál árnyaltabb a kép.