
Ha nem tud veszíteni a gyerek…
Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)

Kérjük jelentkezz be a tartalom megnézéséhez! (Még nem vagy tag? Csatlakozz most!)


Sajnos az élet hozhat olyan nehézséget, hogy egy kisgyermekes szülőnek kórházba kell mennie. Ami nemcsak a gyerek számára, hanem a család összes tagjának traumatikus élmény lehet. Azonban nem mindegy, hogy a jövőre nézve egy negatív történésként emlékszünk erre vissza, vagy traumaként él tovább a gyerekben.

Igen gyakori tévhit, hogy a szexuális felvilágosítást egy bizonyos életkorban meg KELL ejteni. Mintha valamilyen nagy családi kupaktanács, kötelező feladat lenne. Holott valójában erre semmi szükség.

Tudtad, hogy totyogókorba érve életkori sajátosság, tehát teljesen normális, ha hirtelen válogatni kezd a gyerek?

Előfordult már nálatok, hogy nem sokkal elalvás után a gyerek riadtan felébred, sírni kezd, remeg, rémült üres tekintettel néz, mintha nem is lenne magánál? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel a pavor nocturnus, azaz éjszakai felriadás/rémület jelenségével álltok szemben.

Alapvetően azt gondolom, ebben a kérdésben is (akárcsak a képernyőzésben) ki lehet egy fokozatos, mértékletes szabályrendszert alakítani.

Ha visszagondoltok a saját gyerekkorotokra, egészen biztosan eszetekbe jutnak az emlékek, érzések szintjén ezek az időszakok. Ha azt mondom Húsvét, mi minden társul hozzá?

Nálatok volt már ebből probléma? Kórházi munkám során viszonylag sok alkalommal kellett már az osztályon segítenem a szülőknek. Az is előfordult, hogy egyéni keretek között a gyereknek is.

Összeszedtem néhány gondolatot, amit érdemes végigvenni, ha külföldön kerül először intézménybe a gyermek. (Plusz személyes tapasztalatok)
Az oldalonmsütiket használunk, hogy jobb felhasználói élményt nyújthassunk neked. Az "Elfogadás" gombra kattintva hozzájárulsz az összes süti használatához.