Nagyon gyakori kérdés, mit tegyen a szülő, ha a gyerek nem akarja elmondani, mi történt aznap az oviban/iskolában? Hajlamosak vagyunk ilyenkor azt hinni, biztosan rossz élmény érte, esetleg eltitkol valamit vagy bántották.
Mit is jelent a hétköznapi életben a lojalitáskonfliktus? Azt, amit a gyermek átél, amikor „választania kell” a szülei között, kinek van igaza, kivel ért egyet?
Igen gyakori megfigyelés a szülők részéről, hogy kisgyermeküknek (1-4 éves kor körül) mintha kényszerei lennének. Igazgatja maga körül a dolgokat, csak a patentos ruhát veszi fel, csak a téli csizma jó neki, vagy csak a függönyzsinórral hajlandó játszani. Mennyire normális ez a viselkedés?
Ezt a kérdést gyakran felteszik a szülők így az ünnepek közeledtével, és sokszor nem alaptalanul.
A manipulációt hallva először szinte mindenkinek egy negatív dolog jut eszébe. (Kivéve aki gyermekpszichológus. ) Egy tudatos, többnyire ártó szándékú cselekedet, amivel a másik viselkedését irányítani próbáljuk. A gyermekek esetében a szülőkét.
Szivárvénybabának nevezzük azokat a gyermekeket, akik egy vagy több megelőző perinatális veszteség után születtek. A szivárvány ebben az értelemben a reményt szimbolizálja.
2-3 éves kortól gyakori jelenség lehet, amikor a kicsi megijed a mesében egy-egy szereplőtől. Ennek többnyire az az oka, hogy ebben a korban már élénkül a fantáziájuk és elképzelik saját maguk is a félelmetes alakot.
Szeretnék néhány elvi kérdést megosztani veletek, ami a kisgyermekek verekedését illeti. Sokszor látom azt, hogy a felnőttek tehetetlenül állnak a csapkodó kicsi mellett. Ti hogyan tudjátok leállítani a verekedést?
Halottak Napja közeledtével aktuális a kérdés, és egyöntetűen arra szeretnélek benneteket biztatni, hogy IGEN, menjetek ki a temetőbe.
A te gyermeked szokott sírva ébredni? Ha igen, mit gondolsz miért? Hogyan tudod megvigasztalni? Ebben a cikkben egy gyakori jelenségről szeretnék írni, amikor kisgyermekkorban (kb 1-3 éves kor között) a gyerekek sírva ébrednek a délutáni vagy az esti/éjjeli alvásból.