Közeleg az év utolsó időszaka. Egy ideje már korán sötétedik, szürke, ködös, didergős napok vannak. Családtípustól, kultúrától, hitrendszertől függetlenül az év utolsó hónapja mindenki számára ünnepet jelent.
Sokadik éve már annak, hogy anyaként készülök az adventre. Az utóbbi 2-3 évben azonban egyre inkább úgy érzem, csak beesünk a fa alá december végén.
Így a karácsonyi ünnepek közeledtével gondoljuk végig egy pillanatra, mit is jelent számunkra az ünnep? Hogyan kapcsolódunk általa a családunkhoz, a múltunkhoz és miként határozza meg a jelenünket. Ugyanis a családi ünnepek kiemelt szerepet játszanak a család egységének, identitásának alakulásában.
Ez a cikk egy rövid megerősítés. A Mikulás szokások kialakításának alapja, hogy bármilyen szokást is alakítottok ki, az úgy jó.
Alapvetően azt gondolom, ebben a kérdésben is (akárcsak a képernyőzésben) ki lehet egy fokozatos, mértékletes szabályrendszert alakítani.
Ha visszagondoltok a saját gyerekkorotokra, egészen biztosan eszetekbe jutnak az emlékek, érzések szintjén ezek az időszakok. Ha azt mondom Húsvét, mi minden társul hozzá?
Így Karácsony közeledtével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, vajon milyen és legfőképpen mennyi ajándékot kapjon a gyerek?
Ezt a kérdést gyakran felteszik a szülők így az ünnepek közeledtével, és sokszor nem alaptalanul.
Halottak Napja közeledtével aktuális a kérdés, és egyöntetűen arra szeretnélek benneteket biztatni, hogy IGEN, menjetek ki a temetőbe.
Közeledik a Halottak Napja. Felmerül ilyenkor a kérdés, vajon hogy jó a gyerekkel a halálról beszélni, kell egyáltalán szóba hozni?