Nagyon fontos rögtön az elején leszögezni, hogy pszichológiai értelemben maximalizmusról, teljesítménykényszerről igazán iskoláskortól beszélhetünk. Azért, mert az óvodáskorú vagy még fiatalabb gyermekeknél a motiváció még kívülről jön, nem vált belsővé.
Természetes, ha egy kórházi tartózkodás, orvosi vizsgálat megrémíti a gyermeket. Az ehhez kapcsolódó szorongás pedig még otthon is jelentkezhet egy ideig. Azért szerettem volna erről a témáról írni, mert viszonylag sok a félreértés körülötte.
Ebben a kérdésben érdemes figyelembe venni, hogy a 0-6 éves korosztályban az állatok bántását többnyire nem tudatos, ártó szándékú agresszió, hanem a felfedezés, a kíváncsiság hajtja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne felelősségünk benne, hogyan alakítjuk a kapcsolatunkat.
Ti szoktatok bármit eltitkolni a gyermek elől? Ha igen, akkor milyen kaliberű dolgokat?
Az éjszaka teljes átalvása agyi érettség kérdése. De valójában soha nem beszélhetünk teljes átalvásról, mert a felnőttek is megébrednek éjjelente, csak már képesek önmagukat visszaaltatni.
Lassan véget ér a nyár és kezdetét veszi az új tanév. Ha a gyermeked már közösségbe jár, itt az ideje egy kicsit visszatérni az őszi hétköznapokba.
Nagy változás egy gyermek életében az iskolakezdés. Nemcsak az intézményváltás miatt, hanem a személyiségfejlődés folyamatában is egy új életszakasz kezdődik.
Nagyon fontos a kettő között különbséget tenni, mert sokszor úgy látom, azt is árulkodásnak minősítik a felnőttek, ami valójában jogos önvédelem lenne. Ez pedig sajnos egyenes út lehet a gyermekek közötti bántalmazáshoz.
Sajnos még mindig él a köztudatban az a tévhit, hogy a gyerekekkel nem szabad a halálról beszélni, mert csak így tudjuk őket megkímélni a traumától. Hagy maradjon meg nekik a felhőtlen gyermekkoruk…Holott a halál az életünk része.
Te érezted már azt, hogy legszívesebben megütnéd a gyermeked, de mégsem tetted?